2014_NavratilJudit_Chicago.jpg

Kedves Kortárs Képzőművészek!

Kepesita – mint projekt, s mint kitalált szó – 2009-ben született. Sokáig egy Magyarországtól Új-Zélandig tartó, 952 napos stoppos út írásos és képi dokumentációjáról szólt, ám 2014 óta az út hatására született kezdeményezéseknek is fokozatosan teret ad.

Az utazás és az alkotás folyamata között talán több a közös pont, mint gondolnánk. Hisz – képzeletben, vagy a valóságban – Ti is utaztok, hol pénzzel, hol anélkül, hol céllal, hol anélkül. Ti is kerültök olyan helyzetbe, ahol nem tudjátok kifejezni, megértetni magatokat, Ti is féltek, Titeket is ér kultúrsokk. Ti is búcsúztok, csúcsra törtök, menekültök, eltévedtek, Titeket is befogadnak, vendégül látnak…

És mint tudjuk, minden ilyen úton jól jön némi támogatás. Ennek szellemében egy kortárs képzőművészeti gyűjteményt kezdek el építeni, melynek központi témája az Út, utazás. E „csavargásokat” egy évről-évre gazdagodó kortárs művészeti gyűjtemény képviselhetné. Így az egyszeri támogatáson felül egy folyamatos promóciót is élveznétek, illetve a művek egymás hangját erősítve képviselnének egy életstílust, egy életszakaszt, de akár egy életszemlélet létezését, kulturális és szociális szerepét is.”

Péter (2014)

A pályázatokról

Terveink szerint évente egy pályázatot írunk ki 35 év alatti művészek számára. A gyűjtemény hívószava az ’Út’, de a pályázatok minden évben az utazás egy aspektusát, momentumát emelik ki. Célunk, hogy egy olyan minőségi gyűjtemény épüljön, amely tematikailag a Kepesita szellemiségét veszi figyelembe, ugyanakkor művészeti minőségében megkérdőjelezhetetlen anyag. Ennek biztosítására minden évben szakmai zsűri értékeli a beadott pályázatokat. Az első tíz versenyző pályaművei kiállításra kerülnek, és az első helyezett kerül a gyűjteménybe, azaz a beadott pályamű(vek) a megjelölt összeg keretein belül megvásárlásra kerülnek.

A szakmai zsűri

Hornyik Sándor a MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Érdeklődési köre és kutatási területe kiterjed a művészettörténet és a vizuális kultúra elméleti kérdéseire, az avantgárd és a neoavantgárd képzőművészeti praxisra, és a kortárs művészet jelenségeire is. Az ország legszínvonalasabb múzeumaiban végez kurátori munkát (MODEM, Ludwig Múzeum), több könyv és számos tanulmány szerzője.

Fenyvesi Áron, kurátor, művészeti író, 2011-től a budapesti Trafó Galéria vezetője, jelenleg az ACB Galéria főmunkatársa, korábban a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület titkára és Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíjas.

A pályázatok koordinátora Vékony Délia, az International Business School Művészetmenedzsment tanszék (IBS) oktatója. Vékony Délia Dél-Afrikában szerzett művészettörténet - filozófia diplomát, a Leiden Egyetemen doktori fokozatot. Írásait számos művészeti fórumon olvashatjuk.

A gyűjtemény anyagát Tóth Pál Sándor gondozza. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem esztétika szakán végzett, majd festménybecsüs szakvizsgát tett. Közel 14 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik a kortárs magyar képzőművészetben. A Deák Erika Galéria volt vezetője, emellett meghívott előadó a Mome Kulturális Menedzser és Múzeum Menedzser képzésein, illetve az IBS Művészeti Menedzser szakán. A cARTc kulturális egyesület elnöke, és a GalleryTool alapítója.

Let the World Change You!

Let the World Change You!

Varga Péter 1980-ban született Debrecenben. Az utazás – és ezen belül kifejezetten a stoppolás – iránti vágy már gyerekkorában megfogalmazódott. Kamaszként elkezdte stoppal járni Európát és végül a szenvedély és hobbi életstílussá nőtte ki magát.

2009-ben Péter elhatározta, hogy szép lassan bejárja stoppal a Földet. Egy nagyobb lélegzetvételű út után, mely közel három évig tartott, eldöntötte, hogy az utazás élményét maradandóvá szeretné tenni. Munkát vállalt Norvégiában, ahol jelenleg sziklaomlás elhárítóként dolgozik, és a fizetése egy részét az utazás témaköréhez kapcsolódó szociális és kulturális projektek támogatására fordítja.

Ilyen kezdeményezés ez a kortárs művészeti gyűjtemény építése is. Azért döntöttünk a gyűjteményezés mellett, mert Péter fontosnak tartja azt, hogy ne csak egy egyszeri összeggel segítse a fiatal képzőművészeket, hiszen a gyűjteménybe bekerülő alkotások részesévé válnak a kortárs művészeti életnek, pályájuk kezdetén promóciós felületként szolgálva az alkotóknak.